Az integrációról mindenkinek Robert Schuman, egykori francia külügyminiszternek és Jean Monnet francia tervezési kormányhivatalnoknak a neve jut eszébe. Pedig majd negyven évvel korábban már hasonló gondolatok megfogalmazódtak egy méltánytalanul elfeledett magyar politikusnál is.
Ez a közösség már 15 tagot számlált, viszont még a régi rendszer szerint működött illetve küszködött a működési gondokkal. Főleg a döntéshozatal konszenzusos és lassú volta gátolta a további fejlődést. Ezen lényegében az Amszterdami Szerződés sem tudott változtatni, a 2000 decemberi Nizzai Szerződés rögzítette a 10 új ország, közöttük a kelet-európaik csatlakozását, az intézményrendszer és döntéshozatal átalakítását. Összeült a Konvent, kialakították az Unió Alkotmányát, megtörtént 2004. május elsejével végbement a közösség legnagyobb bővítése.
Igazi közösség – végül megszületik az Európai Unió
A 80-as évek végére felgyorsult az élet Európában. Az Európai Gazdasági Közösségbe tömörült országok 1986-ban aláírják az Egységes Európai Okmányt, mely véglegesíti a működő uniós intézmények rendszerét. 1979-től az Európai Parlament képviselőit már közvetlenül választják. 1981-ben a katonai junták uralmától magáról levetett és a demokratikus fejlődésen keresztülment Görögország, 1986-ban pedig az ugyancsak a fasiszta diktatúrák örökségétől megszabaduló Portugália és Spanyolország is uniós tagállam lett. Közben Keleten megtörtént a rendszerváltás és az egykori szocialista országok sorra kopogtattak az unió ajtaján, megkezdték az előkészületeket, a csatlakozási tárgyalásokat.
Az integráció vonatja felgyorsulva halad tovább – ha elhárulnak az akadályok
Tíz esztendőnek kellett eltelnie a Római Szerződés után ahhoz, hogy az integráció igazolja magát. A három különálló szervezetből az Egyesülési Szerződéssel, (angolul Merger Treaty) 1967-ben összevonták az ESZAK-ot (Szén és Acélközösség), az EGK-t (Közös Piac) és az Euroatomot s létrehozták az Európai Gazdasági Közösségeket, melynek egy tanácsa, parlamentje és bírósága lett.
Valami újfajta gazdasági közösség születik
Paul-Henri Spaak belga politikus pontosan látta, hogy nyíltan nem léphet fel föderalista tervekkel. Viszont az atomenergiában az együttműködésre és a közös európai piac felállítására meg tudja nyerni a politikusokat. Működőképes intézményeket kell megteremteni, melyek létükkel fogják bizonyítani az integráció értelmes és hasznos voltát. Nagy-Britannia ekkor még ragaszkodott különállásához, nem lépett be egyik Spaak által javasolt szervezetbe sem, inkább az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (European Free Trade Association –EFTA) támogatta.
Francia-német együttműködés nélkül nincs béke és egység Európában – ezt mindenki tudta. Ám ennek a politikai nyilatkozatokon kívül valami másra kellett támaszkodnia. S ezt a mást Robert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet francia tervezési kormányhivatalnok a gazdaság felől közelítette meg.
